Maró gúny,
Merő megvetés,
Álcázott mosoly,
Félédes feledés.
Két fél sors között,
Belül,
Menekül,
Aztán leül.
„Futó kaland csak”
Átható fájdalom,
De a bánatomat,
Fel mégsem vállalom.
És megint szaladok,
Mindig ez a vége,
Ebből már elég lesz,
Most inkább maradok…
kétségek közt.
11 hozzászólás
Jó kis versike! 🙂
Nekem is nagyon tetszik.:)
Acél, ez nagyszerű! A felépítése, a ritmusa, az alliterációk! A "félédes feledés" nekem nagyon tetszik! Gratula az egészhez! Poppy
mindenkinek köszönöm, örülök, hogy tetszett
Jó vers. (üdv.: Á.E.)
Szia Acélszív!
"Átható fájdalom,
De a bánatomat,
Fel mégsem vállalom"
az a 3 sor bőven elég indok arra, hogy azt mondjam: szerintem jó vers és nagyon tetszik! Gratula, így tovább!
Nagyon szép, elgondolkodtató vers. A címválasztás nagyon találó. Elismerésem!
Fájdalmas… nagyon kifejező, és nagyon tetszik.
Örülök, hogy ismét Nálad jártam.
A cím nagyon találó, s jó a versed is, gratulálok! 🙂
Szia!
Ez még mindig egy jó vers.
Üdv,
Poppy
Nem bánom , hogy rátaláltam versedre!
Gratulálok!Selanne