keresem az oázist
nem lelek soha rája
homokszemek kristályai
dőlnek szemembe számba
napról napra változnak
átalakulnak a dűnék
szikrázó napsütés mögött
húzódik fekete árnyék
lassan lábalok előre
szomjasan fáradtan megyek
a forró kietlen tájban
egyre mélyebbre süppedek
elringatóztak a tevék
elhagytak a karavánok
léptük nyomát nem lelem
utakra nem találok
a perzselő forróságban
kutakra hiába várok
éltető vizek helyett
csalfa délibábot látok
a látóhatár messze
nem érek soha oda
időm és erőm fogytán
végül elmarad a csoda
keresem az oázist
hiába meg nem lelem
sorsom homokszemei
betemették az életem
2023. augusztus
4 hozzászólás
Kedves Dona!
Nagyon érintö vers!
A sivatagról ez jutott eszembe
“- Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
– Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem.”
(Antoine de Saint-Exupéry)
Ennek a mondásnak az elsö része illik most
versedhez!
Mikor:”elringatóztak a tevék
elhagytak a karavánok
léptük nyomát nem lelem
utakra nem találok”
Teljsen egyedül a kietlen,végelláthatatlan homokdünnék
közt a kiszolgáltatottság,az egyedüllét érzése szinte
kibirhatatlan!
Lehet ezt az állapotot az emberek közt is megélni.
Erre utal a fenti mondás is!
Kérdés,hogy melyik a fájdalmasabb!
Fizikailag biztos az elsö,mikor kimerülten,elveszetten,
szomjasan csak támolyog az egyén és az óázisok helyett
csak csalfa délibábokat lát!
Néha az emberek közt sokszor még nehezebb elviselni
a magányt,a kizártságot,a nem figyelést!
A befejezés nem vonatkozhat rád:
“keresem az oázist
hiába meg nem lelem
sorsom homokszemei
betemették az életem”
Ismeretségeid,otthonod,verseid mind tanúk rá,hogy
a ´homokszemek´nem voltak képesek betemetni Téged!
Gratulálok nagyon mély érzéskkel díszített versedhez!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Imádom a kis herceget, a sivatagról nekem is mindig ő jut eszembe /meg a róka, meg a kígyó, meg a rózsa, meg persze a kisbolygók/. Nagyon igaz az idézet, az emberek között is lehet valaki nagyon egyedül. Konkrétan a sivatagot még nem próbáltam, de úgy éreztem, hogy azt a magányérzést, amit átélek, csak ezzel a hasonlattal lehet igazán kifejezni. Kulcsmotívuma mindkettőnek a szomjúság. A test a vizet, a lélek az emberi kapcsolatokat szomjúhozza. Köszönöm az utolsó bekezdésben írtakat, nagyon jól esnek. Hát, jó lenne, ha így lenne.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona!
Szomorúan olvastam soraid. Egyedül vagyunk, ahogy Sailor írja az emberek között is. “Magam vagyok nagyon, kicsordul a könnyem, hagyom…” Volt idő, mikor ez Babits vers volt a kedvencem, zenében Beethoven V. színfóniája és festményben A magányos cédrus. Beteg volt a lelkem, mert hogy mit veszünk észre, miről miként írunk az jellemzi az álapotunk. Már nagyon rég óta egyedül élek – illetve velem él az egyik lányom – de nem vagyok magányos. Nélküle se lennék az. Tavasz van, csodaszép a természet és az időjárás is kedvező, csak maradjon meg a béke, mert akkor gazdagok vagyunk. Nem kell aggódnunk fiunk, vejünk, unokánk életéért, nem kell menekülnünk, szabadon jöhetünk, mehetünk. Észre kell venni a szépet, amíg az megadatik nekünk! A sivatagból is van kiút és milyen boldog az ember, ha miután kiért, csak egy pohár hűs vízhez jut. Minden relatív. Ha visszagondolok a gyerekkoromra, még a kútból kellett húzni, most csak kinyitom a csapot. Elszálltak az évek, de élek és még nem vagyok demens, ágyban fekvő beteg. A kicsike kis kertemben virágzik a rózsa és a bazsarózsa, holnap viszek ki a temetőbe belőle. Nem mintha látná, vagy értékelni tudná édesanyám, édesapám, hanem azért, mert megtehetem. Szerették a virágot és örülök, hogy a sírjukon néhány napig még szép lesz. A szomszédban háború dúl, hányan cserélnének velünk? Csak bízni tudok abban, hogy a háborúra olajat öntő politikusokat végre megfékezi valaki és nem ér véget nyomorultul az élet. Nem, nem az enyém, hanem a gyerekeimé, unokáimé, dédunokáimé és a többi millió emberé. Számomra most a béke a legfőbb jó. Ne kelljen visszasírnunk ezt az időt! Szagolj bele egy illatos rózsába, sétálj a fák alatt, pihenj le egy árnyékos helyen kezedben egy könyvvel vagy hallgasd a kedvenc dalodat! Tedd magad boldoggá! A homokszemek leperegnek, azok nem temettek be.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen gondolatgazdag hozzászólásodat. Igen, valóban, hogy mit veszünk észre, mit írunk és gondolunk, az állapotunktól függ. Akkor éppen pont olyanom volt /mint majdnem mindig/. De azért természetesen én is észreveszem a szépet, és tudok örülni – hála Istennek – egy szál virágnak, a kertemben a madaraknak, a jó időnek, napsütésnek. És igazad van, addig ne panaszkodjunk, amíg még nálunk béke van, csak át ne terjedjen, és valóban jó lenne már,ha véget vetnének ennek az őrületnek, ami a szomszédban folyik. Reménykedjünk. Köszönöm a biztatást, hogy a homokszemek nem temettek be, valóban, még lélegzem.
Szeretettel:
Dona