lehullott a falevele
kedvem is lehullott vele
mikor zöld volt vígan voltam
barna lett megszomorodtam
zöld fa lombja árnyat adott
ott senki meg nem láthatott
alá ültünk öleltelek
nem lökted el a kezemet
most nincs levél az ágakon
nincs már kezed a vállamon
kopár fákról eső cseppen
elrejti lecsorgó könnyem
tavasszal rügy fakad újra
tán szerelmed megújulna
ölellek majd úgy mint régen
szemed felragyog a fényben