Hegyen, völgyön hét határon,
hajlik a nád, vékony száron.
Kesze, – kusza utamat járom,
fúj a szél de mégsem fázom.
Virágok nyílnak zöld határon,
pompásan zsendülnek a tájon.
Becsukott szemekkel is látom,
olyan mint egy mesebés álom.
Hegyen, völgyön ahol járok,
rám nevetnek szép virágok.
Csitul a szél, szívem dobog,
bizony nagyon boldog vagyok!
Kis csalogány fent az ágon,
éneke zeng szerte szállón.
Gondom, bajom sutba dobom,
víg a kedvem szállni hagyom!
2 hozzászólás
Kedves Kata!
´Nyári sétádon´nagyon szép élményekben
lehetett részed!
“Gondom, bajom sutba dobom,
víg a kedvem szállni hagyom!”
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
“Gondom, bajom sutba dobom,
víg a kedvem szállni hagyom!”
Igazán optimista és kedves sorok, öröm volt olvasni.
Szeretettel: Rita