Megállt a lég,
szikkadt levelek
rebbenéstelenül lógnak,
s fájdalmában hasad a föld.
Hangtalan nyög minden,
fáj a lét,
ezernyi tücsök
most nem zenél.
A csend ölén
a túlsúlyos ég felhördül;
megszakad mérhetetlen terhe alatt,
s ordítva, tombolva szórja,
szórja felgyülemlett nehezékét;
s a haldokló flóra felüti fejét,
majd hajlongva köszönti
éltető istenét,
s hull, egyre hull a nyári zápor.
Nyomán elül a por,
telik az árok,
fuldoklik minden elfolyó
tátogó szája,
s buggyan a csatorna fedél…
…most újra sikolt a lét,
visz mindent a víz…
Némán jajong ismét a vegetáció,
s kapaszkodik gyökerével,
markolja az iszapos földet,
talán ellenáll a rohanásnak.
Csendesül már a mennybolt,
foszlásnak indul a felleg-takaró,
s a szivárvány alatt
feltárul a roncs világ,
szenny, szemét és törmelék…
… de még él a remény,
s romokon nyílik majd új virág…
12 hozzászólás
Kedves Zuzmara!
Tetszik a versben az ellentmondás, amire épül. Jó a szerkezet. Ahogy várja a záport, majd mindent elvisz a víz. Szépen fejezted ki magad, a befejezést én egy picit kiegészíteném, de ilyen az írói szabadság. 🙂 Üdvözlettel: Szilvi
Köszönöm szavaid kedves Szilvi!
Tényleg csak egy gyors gondolat az egész…
Szeretettel láttalak. Tünde
Tetszett, jó volt olvasni.
Zsu
Köszönöm kedves Zsu!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves tünde!
Szerintem ez egy nagyon jól sikerült vers! remekül fejezed ki magad, a versnek olyan ritmusa van, hogy a hatását amit mondani akarsz még jobban kiemeli. A végén pedig ott a remény ami mindig és mindenkor elkél!
gratulálok!
szeretettel-panka
Köszönöm Pankám!
…bár kicsit elfogult vagy, szerintem… 🙂
Szeretettel ölellek. Tünde
Szia Tünde!
Elég szemléletes vers.Valóban az esőről szól. Tetszik az utolsó két sor. Jó zárásnak tartom.
Így nem olyan zord a táj amit leírtál.
Barátsággal: Ági
Köszönöm Ági!
Jól mondod! Csupán az esőről szól…
Semmi extra! 🙂
Szeretettel: Tünde
Kedves Tünde!
Ez egy nagyon jól megírt versed. Szemléletesen mutatod be a zivatar előtti és utáni állapotot.
Igazán szép szavakat használva, megnyugtató előre látással fejezed be.
Nagyon tetszett.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Köszönöm véleményed! Szívet melengető… 🙂
Nem igazán gondolkodtam el, mikor írtam, mert egy heves vihar után jött gondolatok.
Szeretettel láttalak ismét: Tünde
Kedves Tünde!
Lehet, hogy csak néhány gondolatnak érzed 🙂 de mint szabad vers, nekem nagyon tetszik… Érzem az írás lendületét… 🙂 Olykor jólesik csak úgy írni, írni… ahogy jönnek az érzések, a gondolatok…
Nem tudom, hogy jól gondolom-e, de úgy érzem, hogy nemcsak a természet viharáról szól az írásod… a lélek viharát is felfedezni véltem benne… 🙂 Az utolsó két sor pedig… igen, így van… élhet az a remény, és nyílhat új virág… talán csak engedni kell, hogy így legyen… kitartóan… 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves Mónika!
Csupán természeti versnek szántam, de úgy tűnik sok értelme lehet…
Nagyon köszönöm szavaid!
Szeretettel láttalak: Tünde