a sorsunk ezt így akarta,
sajnos a találkozásunk
egy kicsit meg lett zavarva.
Sok kilóméter távolság
amely minket elválasztott,
egy rövid időre a Skype
nekünk sok örömet adott.
Gyerekkorunkban naponta
mi örökké együtt voltunk,
ott kinn a kiskonyha mellet
sokszor hecsedlizni szoktunk.
Együtt mentünk a kocsmába
apáinkat haza hívni,
putri sarkán haza felé
megálltak valamit inni.
Mind a kettőnk apja ács volt
sokszor együtt is dolgoztak,
de haza felé is sokszor
sajnos együtt be is rúgtak.
Gyerekkorunkban akkor még
egymásra voltunk utalva,
mert mindannyian szegények,
de mégis boldogok voltunk.
És ha majd ezt a kis verset
ott Szent Péter mellett olvasod,
eszedbe jut majd a gyerekkor
's ott, az a putrisi barátod.
Több barátot találsz ott fenn
mert kettő közülünk már ott van,
Imre és Péró, ott vár rád
Laci, Öcsi 's én, az úton van.