A kövér, szőrös Móhebert,
épített egy hóembert.
Jött a szomszéd Hembertó:
Hová lett a kerti tó?
Úgy látom hogy befagyott,
csúszkáljunk hát egy nagyot!
Hembertó és Móhebert
fellökték a hóembert.
Hasraesve mind a hárman,
száguldottak kert havában,
elhagyva befagyott tavat,
prüszkölve a lenyelt havat,
kuszálódva kezük-lábuk,
rongyolódva a nadrágjuk.
Orrlógatva mentek haza:
Nem érdekel a kert tava!
S a kövér, szőrös Móhebert
az ágyára lehevert
Gyere szomszéd, Hembertó!
Vár a finom kakaó.
2 hozzászólás
Kedves Zsuzsi!
Nagyon tetszett versed!!! Nem is értem, eddig hogyan is hagyhatták szó nélkül!
Ritmusos, kedves vicces történet. Nekem inkább gyermekvers, mint abszurd, a lényeg, hogy nagyon tetszett!
Szeretettel: Falevél
Ezt megtanulom kívülről és elmondom az unokaöccseimnek 😀