Kéklő hegyek, zöld fenyvesek,
fák közt szélben kopog léptem,
haladunk….
Alalttunk
erdő alja,kóró,hanga,
fojtó gázok között botlok,
vad vidék…
OMLADÉK!
Porladt fala között járva
síri nagy csend mélyen itt lent,
fű között…
Mi zörög?
Fürge zöldgyík fölött boltív,
benne feszül, pók megrezdül
csillogón…
Álmodón
száll egy lepke mohás kőre,
tovább libben párás légben,
körköröz….
Rom fölött
csattogón peng,fülembe cseng
fejsze,kopja,csaták zaja
vészesen…..
Kezemben
morzsolódik, pereg, porlik
Ó-omladék, múltnak hajlék,
sötétben….
Felettem
Napnak fénye lomb közt tűz be
nyírkos romhoz, életet vonz,
pilléket….
Mehetek..
Mobil zsebben, cseng a csendben,
vén omladék felett éjkék
holdvilág!
hű barát…
2 hozzászólás
Nekem tetszett. Szerintem szép, a végén a mobil valahogy visszarángatja az egészet a jelenbe.
….:):)üdvözöllek kedves zemy:):):)…csodálkozom,hogy megjelent a vers,pedig tegnap azt írta ki,hogy holnap rakjam fel!!!!!!!!!!!!!!!…..erre fel,épp most tettem fel újból a verset kis módosítással:):):):)….most vagy észre veszik vagy marad a régi:):):)….örülök,hogy tetszett!…valós élményből merítettem a témát…és bennem maradt a rejtélyes hangulata….. a stílusa: haiku-szerű!!!!…..így is van!!!…a mobil a jelenbe hoz vissza…felráz bennünket ….örülök soraidnak:):):)üdv……doratea:)