Vágyamba olvad a lépted,
úgy lesz minden, ahogy kérted,
mécsesekből kirakott szív,
a hold most fénykertjébe hív.
Medret vájt rég egy könnypatak,
partjára vésett bölcs szavak,
láthatod, arról mesélnek,
címet adtunk egy regénynek.
Oly’ álomszerű az igaz,
záporra derű a vigasz.
Kellett a mélység és a csend,
hogy végre legyen bennem rend.
Tekinteted édes sebet
csent szívembe, s már egy percet
sem bírok, hidd el, nélküled.
Őrizzük sírig e tüzet!
8 hozzászólás
Szép nagyon, és hát úgy legyen.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm szépen!:)
Barátsággal:Zsolti
Hát igen, őrizzük! Mindenkinek van amit sírig őriz. Szépen megírtad kedves Zsolt!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm szépen!
Őrizzük, őrizzük…
Barátsággal:Zsolti
A Csendet is tanulni kell. szépen beszél.
Barátsággal
Emese
Kedves Emese!
Köszönöm szépen!
Ez így van!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolt!
A csendre olykor nagy szükség van.
Nagyon szépen őrzöd versedben ezt a tüzet. Gratulálok!
Barátsággal: Zsóka
Kedves Zsóka!
Köszönöm szépen!
Barátsággal:Zsolti