Mit hagytál örökül nekem?
Tépázott élet-könyv lapjait,
éhes moly-hadak fészkével.
Csendes esőt minden éjjel,
mely hidegre áztatja álmaim,
üresen ébredő reggelekre.
Céltalan bolyong velem az idő,
kimért dolgok húznak-vonnak,
halad az út, s hajam őszülő.
Idegenül beszél bennem szívem,
hazátlanul dobban, s néha sajdul,
romok közt kitett árva szemét.
Összedőlt lelkem falaiból,
feltámadt az új rettegett Bábel,
s fehér lett arcom, mint a hó.
2 hozzászólás
Kedves zuzmara!
Fájdalom ecsetével festett emlékek!
´mely hidegre áztatja álmaim
üresen ébredö reggelekre´
Nagyon,nagyon sok ´átélt fájdalom´lapul benne!
A legjobbakat!
Szeretettel:sailor
NAMASTE!
Drága sailor!
Tudom, hogy 2ismersz2 és értesz…
Nagyon köszönöm kitartó figyelmed és biztatásaid!!!
NAMASTE!!!!