Ezen az őszi délutánon
amikor erjedő
must szagát hordja a szél
s az égnek világít a kékje
Bár sápad már a nap
szelíden még melegít a fénye
bár közelít a tél
béke van
és én sem félek
aki rám néz arra visszanézek
aki köszön, annak visszaköszönök
aki szeret, azt én is szeretem
aki ölelne
én is ölelem
kitárt feszülő karjaimmal
kitárt szívemmel
s örülök
hogy élek
1 hozzászólás
Klassz! Kedves István!
Örülök veled!
Szeretettel:
Ildikó