A te karod ölelésére
vágyom
ezen
a holdfényes
hideg éjszakámon
de nem hív, nem szól,
nem vár senki
talán
hiába is szeretnélek
várni,szeretni ,
talán
hiába gondolok rád
hiába didergek érted
százfokos lázban
csak a
hiányod jár át
mint szeptemberi
szél a rozsdásodó
fákat
melyekről
csak hullik a levél
s pereg
a földre
vad nászi
csaták
hiába dúlnak
az én képzeletemben
ha te nem vagy
ha csak ábránd voltál
csalóka álom
akire
hiába várok
5 hozzászólás
Kedves István!
Olvasom a versed, és egy képet látok. Állsz egy ház előtt, peregnek rád az őszi levelek, tekered a verklit, amely megakad, nekilendül, épp úgy, ahogyan a verssoraid zenélnek. Szerenád a képzeletbeli kedvesnek.
Szeretettel:
Ylen
Gratulálok!
Szép vers a viszonzatlan szerelemről.
kitartás hátha megváltozik, ha nem akkor is szép emlék marad!
Kedves István!
Hadd szóljak hozzá versedhez, egy méltó idézettel!
"Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat."
Versed olvasása közben ugyanazt a fájdalmat érzem!
Szeretettel:
Ildikó
Köszönöm nektek a figyelmet. Egyetértek ! József Attila idézet különösen szíven ütött! Így van.
Nincs más csak a vágy és a bánat !
Gratulálok versedhez. Örömmel olvastam. Üdvözlettel:b