Ősz csizmája szép lábadon.
Sárga lépted, rőt avaron.
Barna szoknyád zöld szegélye
Bús szívemnek szenvedélye.
Őszi rózsa, oly halovány
Kinyílik a lábad nyomán.
Vágyad égő csipkebokor
ujjaimba tüske hatol.
Mégis le kell szakítsalak,
Én véremmel megváltalak.
Forrón, fehér csöppen.
Kis harang szól sűrű ködben.
Gyöngyvirág nyíl, illat árad.
Tavasz köntösét kitártad.
Kikelet-friss tavasz éjben
Tündértáncot lejtesz vélem.
Gyere, dobd le a ruhádat!
Ölelj, mint fény karcsú fákat!
2 hozzászólás
Kedves szerelmes vers, szép képekkel.
Köszönöm, kedves Irén!
a 6. versszakból kimaradt egy szó "hóra". Így helyes:
Forrón, fehér hóra csöppen.
Kis harang szól sűrű ködben.