Telivér lovain tovavágtat a nyár,
jön az ősz, ködön át kavarog, szemetel,
didereg, fagy az ág remegőn, be kopár,
levelét leszakítva a szél viszi el.
Beteríti a dér a patak fövenyét,
szomorún odahajlik a partra a fűz,
beviláglik a Nap, gomolyog kicsikét,
fura fellegein lebegőn elidőz.
Hegyek ormairól szigorún szimatol
le a tél, a fehér süvegén ül a hó,
begubózik a lét, a remény valahol
belül ég, zakatol, amiként a kohó.
4 hozzászólás
Örömmel olvastam szép képeid leírását.
Szeretettel Ilpaki
Köszönöm, hogy olvastad, kedves Ilpaki.
Kedves Imre!
Nagyon szép képek,hasonlatok.
Mint ezek a sorok:
“Hegyek ormairól szigorún szimatol
le a tél, a fehér süvegén ül a hó”
Gratulálok:sailor
Szép estét
Örülök, hogy nálam jártál, kedves sailor.