vastag subája hideg széllel bélelt,
fázósan húzódik a holdtakaró,
harcol még a nyár simogató fényével,
kalapját emelve csendesen surran,
tó tükrében szikrázó fénynyaláb kél,
apró fűszálak harmatcseppje buggyan,
tükrében táncot lejt még a nyártündér,
a hold most már némán nagyot ásít,
meleg takaróját magára vonva,
didergőn bújva szunnyadni csábít,
a nyári éjt őszi álomba fonva.
6 hozzászólás
szép képek. szép vers. szeretettel
Nagyon szépen köszönöm kedves Andy, szeretettel:Zsu
Nagyon kedves, szép képeket festettél le, látom: őszapót, nyártündér táncát…gratulálok e szép versedhez! üdvözlettel:hundido
Kedves hundido !
Nagyon szépen köszönöm kedves soraidat és látogatásodat nálam 🙂
Szeretettel:Zsu
Drága Zsu, amikor a címet megláttam, azt hittem, őszapóról, a kis madárkáról szól a vers.
No nem állítom, hogy csalódtam, mert gyönyörködhettem a nyárutó-őszelő csodálatos képeiben, amit ide festettél… Nagyon tetszett!
Ölellek
Ida
Drága Ida !
Nagyon örültem kedves véleményednek, mindig nagy szeretettel várlak 🙂
Ölelésem : Zsu