Rásimul az őszi éjszaka a tájra
sötét köpenyét borítva e világra.
Hűvösét adja ennek a vidéknek,
dermesztő leheletét a környéknek.
Köröskörül csend van, semmi sem mozdul.
Csak a csillagok néznek le az égboltról.
Szobánkban a versírást befejezem
és lassacskán álomra hajtom a fejem.