Domb alatt feszület
felügyelt köves út
kanyarogva, porba fúlva
szőlőhegyre jut,
csendesül a szüret.
Már nem olyan kevély,
megcsipkedte a dér,
vérvörösre színeződik
mint csorranó vér
sárgult szőlőlevél.
Még utolsót moccan
az őszi természet,
adóját rója, vére hull,
must csordul, elnézed,
a présbe fürt pottyan.
Sápad a fény, futó
árnyakkal kóborolt,
aszúsodó szemekbe bújt
álmodozó kobold,
kifacsart őszutó.
3 hozzászólás
Kedves Irén!
Számomra érzelmileg szikár, ritmikailag néhol egyenetlen, de jó vers.
Gratulálok, szeretettel üdvözöl
Attila
Kedves Irén!
Jó hangulatú vers, tetszett.
Zagyvapart.
Szép a versed.
Gratulálok a helyezésért!
Szeretettel
Emese