Rád kacsint csábítóan
zöld szemével,
rabságba dönt a gazdagság
hiú reményével.
Köréd fonja erősen, soha
nem eresztő karjait,
csalfasággal kínálja neked
igéző bájait.
Behódolsz, mint Trója
a híres Falónak,
s csak a csillagos ég
marad takaródnak.
Porba csúszva, kegyelemért
hiába is könyörögsz,
soha nem jön el időd, midőn
rabságból kitörsz.
Meggyaláz, s mindennap
csak megaláz,
húzod az igát, míg teljesen
elemészt a láz.
Elveszted barátod, családod,
s meglévő hited,
győz feletted majd a nagy
Pénzistened
16 hozzászólás
Szia Tünde!
Bevonzott a versed címe. Pénzisten. Egy versemben említettem. Félig nosztalgiázok.
Nem tudom mennyire régi ez a vers, de sajnos nagyon aktuális most ebben az éveben különösen.
Szeretettel: Ági
Kedves Ági!
Örülök, hogy újra láttalak!
Még 2007 nyarán írtam…
… és egészen közeli ember ihlette!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Olvasva remekül megírt versedet, az jutott eszembe, milyen jó is szegénynek lenni!
Nagyon találó és elgondolkodtató vers.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm szavaid!
tudod, a pénzhajszolása nem mindig fedi a gazdagság fogalmát… 🙂
Szeretettel láttalak: Tünde
A pénz, a pénz. De nagy ostobaság volt feltalálni. Mennyire nem szeretem, azt az eszközt. Kérik tőlem, csak azért van nálam. Mindenért…
Szeretetettel:Marietta
Ha meg nincs nálad, van bankkártya! 🙂
Örülök, hogy olvastál!
Szeretettel láttalak: Tünde
Drága Tünde!
Sok igazság van a versedben. Nos, én utálom a pénz körüli hadd ne mondjam milyen dolgokat. Szerintem nagyon jól írtál már az elején is! Hozd a többit is!
szeretettel-panka
Aranyos vagy drága Pankám!
Hát, most csak ezek vannak, hisz tudod, nem-igen megy az írás mostanság… 🙁
Szeretettel ölellek: Tünde
Kedves Tünde!
Mekkora igazságot hoztál a versedben. Valóban mindannyiunkat a hatalmában tart. Kit jobban, kit kevésbé, de függővé tesz bennünket. Jó lenne egy pénz nélküli világban élni, mennyivel másabbak lennének az értékek.
Szeretettel:
Millali
Drága Millali!
Én is így gondolom…
Bár, ha így haladunk, lassan beindul a cserekereskedelem! 🙂
Szeretettel láttalak: Tünde
Szia zuzmara! 🙂
Versed olvasva azon tűnődtem, hogy rám ugyan hiába kacsint, immunis vagyok. Viszont akadnak olyanok, akikre rá lehet ezt húzni. Sajnálom őket. 🙂
Versed azért is jó, mert elgondolkodtat arról, hogy hol is a helyem… hogy nem a "pénzisten" az úr, hogy csakis önmagam… 🙂
Jól érzem magam ebben a helyzetben, köszönöm, hogy nyilvánvalóvá tetted ha nem is most, egykor… 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm kedves Kankalin az olvasást!
Jó, ha nem ejtett rabságba a pénz… 🙂
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Zuzmara!
Jó vers, de véleményem szerint nem teljesen igaz. Szerintem legalábbis nem megalázó az, ha valaki húzza az igát. Nem szükségképpen kell attól még elveszteni barátot, családot, hitet. Persze, könnyebb lenne egy olyan világban élni, ahol nem kellene küzdeni, hajtani… De annak vajon mi értelme lenne?
Üdv: Tibi
Valahol igazad van kedves Tibor! 🙂
Azonban ha körbenézel, elég sok helyen megtalálod ezt a helyzetet.
Nem tettem ki az ajánlást, mert nem akartam személyeskedni, ugyanis egy konkrét személynek szóltak gondolataim.
Szeretettel láttalak: Tünde
(Jó magam is napi szintem húzom az igát…)
Kedves Tünde!
Való igaz – még ha korábban is írtad a versed – minden sora. Bizony, nagyon sokan rabjává válnak, s isteként imádják!
Pedig az éltben vannak ennél sokkal, de sokkal szebb- és jobb értékek is, amit előnybe helyezhetünk!
Örömmel olvastam gondolataidat.
Szeretettel: Kata
Köszönöm kedves Kata szavaid!
Akiről szól az írás, csupán csak a pénz szavát hallja és semmiféle más érték nem létezik számára… 🙁
Szomorú dolog, hogy sokan vannak így a pénzzel…
Még jó, hogy vannak kivételek, de azok meg a szabályt erősítik! 🙂
Szeretettel láttalak: Tünde