De itt marad még emléke szívemben.
Ha őszi estén gyertya lángja lebben,
Gondolataimban újra rám talál.
Összegyűjtöm akkor s elviszem neked,
Vágytól édes nyarunk legszebb perceit.
Ha majd éji órán nincs mi felhevít,
Naptól forró csókja ott legyen veled.
S mikor ablakodba költözik a tél,
Hófehéren ringva csupasz bokrokon,
Lenhajadba borzol hűvösen a szél,
Meleg kabátodon csendben átoson,
A fénylő nyár mégis szívedben zenél…
Mint rózsaszirom megvetett vánkoson.
4 hozzászólás
Gyönyörű, köszönöm 🙂
Szívesen olvasgatom az összes versedet, mert mind gyönyörű, még egyszer sem csalódtam, ha valami szépet akartam olvasni, és nálad keresgéltem..:)
Szia! Ahogy elkezdtem olvasni, kicsit közhelyesnek tűnt, de rájöttem, hogy milyen gyönyörű és őszinte. Ráadásul a rímelése is csodás. Köszönöm. Poppy
Kedves Branuel!
Tetszik ahogy a szerelmet természeti képekkel társítottad. Szép.
Ági