A Dráván
***
Zúgó habjaidba szórom
E virágfüzért, Dráva!
Hajtsd alá, s a partra
Tedd, midőn hazámba ért.
***
Bárha dúlt lesz akkorára
Dísze s hervadott,
És özönnel kelyhe nem hint
Szerte éden-illatot.
***
S mondjad: ilyen a hónáért
Lángoló kebel,
Melyet a sors zivatarja
Tőle messze sodra el.
***
Marburgnál 1840
***
Petőfi Sándor 1823 – 1849
***
***
An der Drau
***
Ich werfe in deinen Schäumen,
die Blumen Girlande, Drau!
werfe an die Ufer
wenn in meiner Heimat kommst.
***
Obwohl bis es dahinkommt, das
Pracht verwelkt eben,
‘d das Kelch mit einer Flut, streut nicht
weitum, der Duft von Eden.
***
‘d sag du, für so einer Heimat
heiß brennenden Brust,
welches das Schicksals Sturm dann, soweit
von ihn weg, Furt driften muss.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni