Pistike még kicsi, öt-hat éves forma,
Nem való még neki a nehéz agytorna.
Csöppnyi kis szájával állandóan kérdez,
S kezdi azt elölről, amit tegnap végez.
Szülei a kérdést készenlétben várják,
Neki a világot nyíltan fel is tárják.
Mért ilyen ez máma, s holnap mért nem olyan?
Válaszolnak neki őszintén komolyan.
Történt aztán egyszer egy szép délutánon,
Hogy kirándulás vett erőt a családon.
Apa, anya, gyerek a kocsiba ültek,
S Ádám bá’-hoz mentek, kit mindig becsültek.
Pistike már tudta: Ádám bácsi rokon,
Apja édes bátyja, mégpe’g első fokon.
Egy faluban él ő, olyan gazdafajta,
Ki jószágát mindig szépen becsben tartja.
Megáll az autó, s kapu előtt lesi,
Hogy a dudálására kijön-e valaki.
Ádám bá’ a hangra kapja magát ráncba,
S papucsban, ing nélkül áll ki a tornácra.
Amint szeme nyílik: „Asszony!” – így kiáltja,
„Öcsém jött vendégül végre valahára!
Szaladj gyorsan, mondom, nyisd a kaput végre,
Városi öcsémet nem láttam két éve!”
Az udvarban aztán összeölelkeznek,
Amit két év után nagy örömmel tesznek.
Bemennek a házba, a tisztaszobába,
S a gazdasszony őket uzsonnával várja.
„Maradjatok nyugton!” – mondja Ádám bácsi,
„Hanem a gyereken látom, hogy kíváncsi!
Gyere öcsém, István, kimegyünk az ólba,
Sok kedves jószágot láthatsz mutatóba!”
„Engem is érdekelt, mikor kicsi voltam,
Az etetés elől soha el nem lógtam.
Apám tanítgatott, sokat magyarázott,
Az állattartásba végleg belerázott.”
„Honnan is tudhatná egy városi fiú,
Hogy a pulyka mérges, a páva meg hiú?”
Amíg ezt elmondta, öccsét kivezette,
Pistike a szemét nagyra meresztette.
„Ez itt a tyúkudvar! Az meg az istálló,
Ebbe tyúkok laknak, abba tehén meg ló.
A szekéren friss zöld, búza a padláson,
Hogy az éhes jószág szükséget ne lásson.”
„Tyúknak és csibének az ott egy itató,
Ez meg itt egy nyereg, ló hátára való.
Ez egy eke, ládd’-e? Kényes vasa fényes,
Nem mondom, hogy cifra, nem is túl szegényes.”
„Zabla az a vas ott, ló szájába rakva,
Irányítod vele jobbra, avagy balra.
Ez a jászol, látod? Szénával van tele,
Lónak és marhának kedvenc eledele.”
„Amott a kis boci, az a kicsi tarka,
Anyjától a tejet mindig kicsikarta.
Anyja a vén Sára, igen jámbor- féle,
Ha egyszer megütném, csak bőgne és nézne.”
„E csikó még nem ló, nyereg nem volt rajta,
Anyja szürke kanca, ízig-vérig fajta.
Szép, fényes a szőre, és hibája nincsen,
Másnak csak egy kis ló, nekem minden kincsem.”
„Ott vannak a disznók! Alszanak, vagy esznek,
Egy marék moslékért mindig összevesznek.
Az anyakocának nyolc kis malackája,
Nem csak tejet szopik, a darát is várja.”
„Látod öcsém, Pisti? Ez a gazdaságom,
Ezek a fiaim, mivel nincs családom.
Szeretem is őket, s megbecsülnek érte,
Elfáradok értük mindig estebédre.”
Hanem bent a házban Pisti szája tátog,
Zavarja kérdéssel az egész családot.
„Hogy csinál a boci? Mért kotkodál a tyúk?
Mért gágog a liba, s a ló mekkorát rúg?”
Apja most csak hallgat, öröme van végre,
Mert a bátyja felel a sok-sok kérdésre.
Nem is marad benne, kimondja a hálát:
„Áldja meg az Isten bátyját s háza táját.”
16 hozzászólás
Kedves Millai!
Ezt jó volt olvasni, szinte énekelve tettem. Szerintem nagyon jól sikerült, tartalmilag formailag egyaránt. Lehet kipróbálom én is :-)))
gratulálok!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Örülök, hogy tetszett. Jó ujjgyakorlat ez is, és pár gyerek még talán tanulhat is belőle.
Szeretettel:
Millali
Ahogy olvastam, hát bizony, a városi gyereknek csodaszámba megy a falusi élet. Jó kis lecke féle, játékosan. Tetszett!:-) Abban pedig nem vagyok biztos, hogy annyira könnyű volt megírni, bár mivel olvasom a hsz-nél a verselésedet, elképzelhető, hogy tévedek!:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm, hogy olvastál. Valóban játékos kis vers ez,és egyáltalán nem volt nehéz megírni. Csak úgy jöttek a szavak, egyik a másik után. Persze, irodalmi értéke jóval alulmúlja a "Karcok"-at. Az egy remekmű. Ám pár gyereknek talán ez is adhat valami újat.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Nagyon jó elbeszélő költeményt írtál. Tanulhatnak belőle a városi gyerekek.
Pörgős, olvasmányos és nagyon ötletes. Magam is kedvet kaptam egy ilyen kirándulásra.:))
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Megtisztelő, hogy elbeszélő költeménynek nevezed a versemet. Magam nem mertem volna erre vetemedni. Örülök a véleményednek. Lehet, hogy mégis van némi üzenete? Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel:
Millali
Élveztem! 🙂 Élmény volt ez a kirándulás, lendületes, ritmikus és ízes a versed, kedves Millali. 🙂 Ritkán olvasni ilyet, pedig hatalmas hatása van, vidámságot ad a léleknek. Olyan mint a városi embernek mezítláb a fűben. :))) Köszönöm az élményt, gratulálok!
Szeretettel: pipacs
Kedves pipacs!
Örülök, ha élményt nyújtott a versem. Ahogy a hozzászólásodat olvasom, valószínűleg ez a legköltségkímélőbb kirándulás, ami szóba jöhet. Sőt, még repetázni is lehet,ha valaki nem unja.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali!
Ha kissé elkámpicsorodom, jövök gyermekverset olvasni. Jövök, mert tiszta, őszinte, ahogy a mesék is, miket legjobban szeretek.
Az jutott eszembe, nemcsak az esküvő és temetés, de egy kicsi gyerek is összehozza a családot, ahogy ezt jól érzékelteted. Az őszinte öröm ott cikázik a soraid közt. Az a fajta öröm, amit a testvér kétszeresen ad tovább, részint a régen látottnak, és túl ezen a gyereknek.
Szép alkotás, gratulálok hozzá!
Valerie
Kedves Valerie!
Örülök a hozzászólásodnak. Lám-lám mennyi minden belefér egy gyerekversbe? Az ember nem is gondolná. Vagy mégis?
Szeretettel:
Millali
Istenem be jó is volna,
gyerekként surranni tyúkólba.
Kutya szőrén lovagolni,
Gúnár elől elrohanni.
Kiülni a lócára,
lábakat sűrűn lóbálva.
Élvezni a napsütést,
kedves malac röfögést.
Gondtalanul bújócskázni,
azután meg a fára mászni.
Mennyi jóból kimaradnak a mai városi gyerekek 🙁
Köszönöm, hogy visszaröpítettél a gyerekkoromba.
(megbetegedett a szgépem, de már gyógyulgat, lassan több időm lesz idelátogatni)
Szeretettel: Angie
Kedves Angie!
Köszönöm a versikét, nagyon kedves tőled. A városi gyerekeknek megmarad a mese,az élménybeszámoló arról, hogy milyen is megsimogatni egy-egy állatot, és milyen felelősséggel felnevelni őket. Vagy ha (véletlenül) elolvasnak egy-egy ilyen jelegű verset,akkor csodálkozhatnak, hogy ez az életforma is létezik még.
A gépednek teljes gyógyulást kívánok, hisz mindig szeretettel látlak.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali! 🙂
Csodájára jártam a versnek. Nem csak a tartalma, terjedelme is lenyűgözött. Tetszik ez az életkép, tanulságos mulatság. 🙂
Na, azért a sorkezdő nagybetűk megakasztottak most is néhol, de ezt tudd be az én hibámnak. 🙂
Örülök, hogy ilyeneket is írsz. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm a dicsérő hozzászólást. Örülök, ha elfogadhatónak találtad.
A sorkezdő nagybetűk terén már hajlítható vagyok,( ékes bizonyítéka ez annak, hogy tudok tőletek tanulni, ha nehezen is,) de ebben az esetben a stílus miatt, nem akartam változtatni rajta.
Szeretettel:
Millali
Ez most kuriózum volt számomra!!!
Ment is előttem a filmtekercs rendesen!:) Eszembe juttatta a gyermekkort!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Szia Fél-X!
Jól esik, hogy benéztél hozzám. Ha úgy érzed, hogy érdemes is volt, annak kifejezetten örülök.
Mindenkinek jár egy kis nosztalgia.
Barátsággal:
Millali