Minden kapcsolat egyszeri és pótolhatatlan.
Mással senki sem helyettesíthető.
Vétkem, hogy későn láttam be mindezt,
Ezért fetrengek kárhozatra ítélt romokban.
Önváddal fertőzött, forró iszapban forogtam,
Honnan már senki sem felsegíthető.
Bűnöm, hogy eddig tagadtam mindezt,
S mindvégig elhittem, még Ő sem pótolhatatlan.
Tévedtem, s most szétmar a hiánya.
Fejem szétverném a falban.
Olyan bénító e formátlan fájdalom,
S oly könnyedén kényszerít igába!
Minden szerelem egyszeri és pótolhatatlan.
Örök lüktetés a dalban.
Minden más ismétlés vagy puszta szánalom,
Hazug emberek megcsalt világa.
Önző emberek gyáva élete,
Látszatra felépült ferde piramis,
Elcserélt érzelem s erotikus vágy,
Beteg hajlamok kényszerképzete.
Megőrizni mindazt, mi nem pótolható,
Amíg a gátak legyőzhetőek!
Boldog az, ki önmagához hű,
Kinek nem hullott szét az élete!
Mi értelme volna új ágyakba mászni?
Még Őt szeretem, minek komédiázni?
Az én jussom sajnos a végtelen komédia,
Hisz Ő már beleszeretett egy másik férfiba!
4 hozzászólás
Szia Jerrynostro!
Olyan szomorú! És szép is!
Most már értem, miért mondtad, hogy morbid hangulatban vagy… És úgy látom, van miért! Szólnék biztató szavakat, de azokhoz nem nagyon értek. Tehát csak annyit mondanék: "Jobb hangulatot kívánok!"
A.í.: FT
Kedves Tamás!
Nagyon át tudom érezni lázadásodat és fájdalmadat a Kedvesed elvesztése miatt. Megértem és tudom, hogy az igaz, mély érzések sosem múlhatnak el nyomtalanul. Nagyon hasonlít a történeted az enyémhez. Ha egyszer kedved és időd engedi, olvasd el az Örök szerelem c. novellámat. Más nevében írtam le, de rólam szól. Akkor, még viszonylag fiatal voltam, de soha, soha nem tudtam, nem tudom, s nem is akarom elfelejteni. Pedig utána férjhez mentem, de mindig őt láttam ébren és álmomban is. Megértlek, tudom, mennyire fájhat, de túl kell rajta lépned. Ami megtörtént, azt nem lehet megváltoztatni, ezért én is azt kívánom, próbálj magadra erőltetni jobb hangulatot.
Szép a szomorú versed.
Szeretettel gratulálok: Kata
Szia Tamás!
Köszönöm kedves soraid, valójában ez nem mostani dolog, nagyjából le is zártam, időnként mégis előjönnek a kellemetlen emlékek és a hiány érzése, melyek szerencsére az idő múlásával sokat fakulnak.
Jól esett megírni ezt az őszinte verset, az írás sokszor képes enyhíteni a fájdalmat.
Kedves vagy, hogy írtál.
Üdv.:Tamás
Kedves Kata!
Én is azt hiszem, a mély kapcsolatok soha nem múlnak el nyomtalanul.
Ha már a valóságban nem sok esély van helyrehozni az elrontott dolgokat, versben szép emléket lehet állítani a régi kedvesünknek is.
Mindenképp érdeklődéssel fogom elolvasni a novelládat.
Köszönöm, hogy ajánlottad és nagyon hálás vagyok a hozzászólásodért.
Üdv.:Tamás