Ködben úszik a hajnal
Halovány arcán bágyadt mosoly
Hogy kínlódik a bajjal
Fájdalma órák óta komoly
Izzadtság gyöngyöz fején
Nekikészül, mint egy gyerekkel
Kitágult méhe helyén
Előbújik a véres reggel
Tehetetlenül lebeg
És éjsötétjét váltja fényre
Felhők karjában remeg
Hozzá idomul lenge lénye
Majd kitakarja testét
Ezüstös homályban elterül
Ezernyi színes festék
Palettájáról előkerül
Lefesti utca kövét
Napsugarát magához inti.
Rozsdás kerítés tövét,
S törött járdát, harmattal hinti
Gyűrött utasok között
Pályaudvar peronján bolyong
Mint, ki titkon elszökött
Álmos tömeggel együtt tolong
A lámpákat eloltják
Most már látjuk, itt van közöttünk
Ledobja minden foltját
Reggel születik, éppen előttünk
2006-12-08
4 hozzászólás
Szia!
Először is: gratulálok! Nagyon régen olvastam ilyen jó verset. Tetszik nagyon! Egységes az egész, gyönyörűek a képek. A mondanivalója is remek és értelmes!
Csak pozitívat tudok mondani róla:)
Üdv:
Dalilácska
Dalilácska!
Örülök véleményednek:)))
Köszönöm az elismerésed.
Szeretettel: Éva
Csodálatos “születés”! Gratulálok!
Szia Gyömbér!
Örülök, hogy tetszik:)))
Szeretettel: Éva