Zsiborgó tagjainkra
Zsiborgó tagjainkra
rászáradt a magány
tört bordáink alól párolog a ború
levegőért kapkodunk mint zápor eső után a táj
beszűkült vénáinkba zárt féltett madár dalunk
néma tó meder már
többé nem éltető italunk
lassan elfogy mind ki jó
ki még sokat adhatott volna
eltépett rabláncok hevernek utánuk
a rozsdával kevert porban.
Rigó Tibor: 1961 –
An unseren abstumpften Gliedern
An unseren abstumpften Gliedern
vertrocknete die Einsamkeit
unter unseren gebrochenen Rippen verdunstet die Trübheit
schnappen wir nach Luft wie die Landschaft nach einem Platzregen
der in unseren verengten Adern eingeschlossene Vogelgesang,
bereits ist eine stumme See Bett
ist unser nicht mehr lebenspendendes Getränk
langsam zur Neige geht all die Guten
wer noch viel mehr hätte geben können
hinter ihn liegen zerrissene von Gefangenenketten,
im mit dem Rost vermischten Staub.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Rigó nem az a kimondottan jókedvű ember, pedig a cigányok azért tudtak és tudnak mulatni, és mint megírta termékeny és életerős faj. Ezek alapján sokan lehetnek körülötte és ha szereti a társait, akár boldog is lehetne. Persze, minden fajban van boldog és boldogtalan és ez nem függ még a pénztől, jóléttél sem. Van, aki egy palotában ezeregy szolga között és nagy jólétben is magányos és boldogtalan, van, aki egy putriban is jóízűen fogyasztja el a kenyeret.
Szeretettel: Rita 🙂
Rigó Tibor beteg, és a betegsége nem javul. Ezt tudva talán érhetőbbek a versei. Én a putri mellet születtem Óbecsén, és 26 évet ott is éltem le, és sok cigányt nem csak mint muzsikust, hanem mindennapi életben is ismertetem és tudom is, hogy cigánynak sincs mindig jó kedve, sok csak azért muzsikál mert az egy lehetősége van pénzt keresni, és őnekik a muszikálás nem szórakoztató vidám időtöltés, hanem komoly munka…üdv Tóni…