Mint valaha régen,
Vágyaim éberek
Nem feledlek téged.
Mikor átöleltél
A szemembe néztél,
Forróság öntött el
Éreztem, szerettél.
Akkor is tudtam én:
Te vagy a mindenem,
A vágy, a gyönyör is
Mindörökre nekem.
Édes-fájó érzelmeim
Nem tudom feledni;
Úgy szeretlek most is,
Soha el nem múló
– örök szerelemmel.
6 hozzászólás
Szia Kata!
Őszintén feltárod érzelmeidet versedben, jól ábrázolod a szerelem örökké tartó hatalmát.
Örök szerelem…(hát mégis létezik?) Jó a vers.
Kedves Tamás!
Igen, létezik. Én megéltem, és csodálatos érzés. Rövid versem kapcsolódik egy másik, hosszú vershez, címe: A szerelem balladája.
Köszönöm, hogy meglátogatál.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Eszter!
Örülök, hogy ismét találkoztunk a világhálón, és köszönöm, hogy elolvastad a versem. Neked is üzenem, amit Boer becenévre ajánlottam.
Szia!
Kedves Kata!
Ez nagyon szép emlékezés a szerelem tüzére, felpezsdítő…nagyon tetszett versed, gratulálok!:)
Köszönöm, hogy meglátogattál és elmondtad észrevételedet.
Üdvözöllek.