Nyár van.
Fekszünk a hársfahavazásban,
a hőguta ütötte strandon.
Törölköző-parcellák –
határkérdésben kérem, itt nincs pardon.
Sörsorbaállás, fagylalt-promenád…
hé, strandkirálylány, medence
alján a koronád!
Ernyőejtőzés, árnyékbújócska,
fröcsköl a fröccs és kacag a móka.
Lassan, csak lassan,
szellő se rezzen,
elszendergünk a vákuum-csendben.
Halkabban, hát halkabban, te!
elandalít a strandandante.
5 hozzászólás
Nagyon jól visszaadod a hangulatot, érzek benne egy kis iróniát is… A rímek csodásan sikerültek:) Egyszóval: gratulálok!
Üdv: Klári
Köszönöm, kedves Klári 🙂
Remek vers, Neti, nagyon teszenek az alkotott kifejezések, a helyzetre fordított szóösszetételek (az ernyőejtőzés pl. leütött teljesen) de már maga a cím is megfogott. Remek hangulatot építettél, ugyanakkor érzek benne egyfajta, nagyon nem erőltetett, de nyilvánvaló aktualizálást is a jelen helyzeteire, úgy a birtokviszonyokra, mint akár a bulvárra, bár ez lehet hogy csak azért van, mert összecseng a versed a világom elemeivel. Jó humorú, kiválóan megírt Netelka-vers, élmény volt olvasni.
aLéb
Kifejezetten "strandélet-szerű" lett versed! Soraid olvasva szinte fizikálisan is csobbanunk a "strandérzésben"…
üdv
leslie
Kedves aLéb, leslie – hálás köszönetem az olvasásért, értékelésért 🙂