arcod ha sugárzik
helyén minden szó
derűt nyújt a másik
szinte ringató
arcod furcsa márvány
súlyos vád a szó
gond gyűrődik ajkán
ki másiknak szól
arcod arcomhoz ér
ledőlt sejtfalak
közt már senki sem fél
eggyé simulnak
remény fénye villan
előbújt a nap
ölelő mámorban
ad is aki kap