hogy álmaidban öleljelek,
te akartad a szenvedésed,
pillanatért az ezredévet!
Az álmaidat összekented
a valóssággal, hogy szerethess;
te akartad a szenvedésed,
pillanatért az ezredévet!
Te varrtad rám az álruhámat,
az esküvőnk a gyász után van;
te akartad a szenvedésed,
pillanatért az ezredévet!
Egy padon ülünk mind a ketten,
amíg te rám vársz, én feledlek…
Te akartad a szenvedésed,
pillanatért az ezredévet!