Száraz avaron lépkedek,
az elmúlás millió nyomát
taposva.
Fent az égen, szürke lepedőkbe
burkolt szellemek, vihar felhők
gyülekeznek.
Nehéz eső illatát hozza a szél.
Az első óriási csepp,
nyitott tenyerembe megérkezett.
Dideregve állnak a fák,
mezítelen testükön, csak néhány
színes, halott levél.
A távoli kastély a hegytetőn,
már beleveszett az őszi homályba.
Égből letaszított felleg, a köd
sűrű, sötét lepelként borul
az egész tájra.
Száraz avaron ……….
By anolisz
9 hozzászólás
Kedves Anolisz!
Versed olvastán ott járok én is a fájdalmasan szomorú őszi tájban. Nagyon szép lett.:)
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum!
Köszönöm, hogy elolvastad.
ölellek
Panna
szép, látható képek egy szomorú versben
tetszik
Kedves András!
Szomorú igen, egy diákkori háromnapos kirándulás kezdődött így. A folytatása iszonyú volt. Végig esett az eső, nagyon hideg volt és úgy éreztem már az életben semi nem képes kicsit átmelegíteni összefagyott végtagjaimat.
szeretettel ölellek, köszönöm, hogy elolvastad
Panna
Kedves Anolisz!
Úgy megidézted az esőszellemet hogy szinte bele borzongok. Nagyon szép!!
Köszönöm, hogy elolvastad.
szeretettel ölellek
Panna
Kedves májusfa, ne haragudj!
Kedves Anolisz!
Szép képeket használsz, nagyon életszerűek, és ettől szinte látom magam előtt a borongós, őszi tájat:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Köszönöm, hogy elolvastad és véleményedet nagyra értékelem. Örülök, ha sikerült az ezerarcú ősznek kevésbé szép arcát is megmutatni.
szeretettel ölellek
Panna