Valaha szerettem, volt mikor temettem, virágok nyílnak síron,
néhány szó megmaradt, lelkemben megtapadt, múlt-időm visszahívom,
zaklatott képzelet fest fekete eget, harcomat magam vívom.
Nevedet ismétlem szépséges szerelmem, imám kezdődik vele,
nyugtalan éjszaka, hajnalba zuhanva, nincs megnyugvásnak jele,
a napot sem várom, ősz-esőben ázom, dermeszt a tél hidege.
Emlékszel szavadra, régi önmagadra? Egymást hittük öröknek,
csak nekünk szólt a dal, leomlott minden fal, áldoztunk a gyönyörnek,
múlt-idő lett minden, szégyenlős szerelem, felfénylenek a könnyek.
7 hozzászólás
Szép, itt még a közhelyek is a helyükön vannak.
Üdv: Kati
Ezek a régi tipusu versformák szinte kérik a régies formátumú, néha már közhelynek minősülő hangzásokat. Nem lehet őket kikerülni.
köszönöm a véleményed.
üdv
– i –
Mindenféle szempontból nagyon szép, és remek ez a vers.
Mindig ilyen szépeket írjál.
Üdvözlettel: Kata
Katalin. Egy "költőnek" nem csak a szépet kell meglátnia, de a társdalomra is figyelnie kell..
üdv
– i –
"Nevedet ismétlem… imám kezdődik vele…" – ilyen tisztát, nemest ma már valóban alig hallani.
(Csak azért írtam, hogy "alig", mert titkon reménykedem, hogy talán legalább "alig" még jelen van világunkban.)
De miért csak "alig"? Mivé lettünk?
Imre, fogadd köszönetem. Gyönyörű.
Üdv: Laca
Szivbol gratulalok.Igazan szep ez az alkotasod.Kivanok minden elkepzelheto jot a minden napokhoz,hogy meg sok szep alkotasod szulethessen;napjaink es eljovendo olvasoink szamara is.*Sankaszka*Alejandro Beso Kiss Alexander Sandor*Sincerely with more blessings and love from sunny South Andalusia*Con corazon desde bello:Costa del Sol:2019*
Szeretettel a messzi tavolbol:Del Andaluziabol:2019.Jo eleterot kivanok es kellemes lelki tarsakat a minden napokhoz,hogy meg sok szep koltemenyed szulethessen.