Idén szép csendesen érkezett,
Majd esőfüggönybe rejtezett,
Derű, ború váltakozásban:
Időjárás vállalkozásban!
A szél ereje olykor orkán,
Üvölt, ahogy kifér a torkán,
Befú mindenegyes szegletbe,
Nem fárad el a rengetegbe.
Zöldből sárguló lombkorona,
Szomorú, arany időzóna,
A mulandóság példázata,
S őszi meteorológia.
2 hozzászólás
Tudod, olvastam a verseid, és rá jöttem, mi tetszik benne annyira. Az egyszerű, mindenki számára értehető természeti képek, a megszemélyesítések, és az egyénisége.Nagyon jó ez a versed is. Az ember át érzi az őszt, hisz a természet olyankor haldoklik, még is gyönyörű.Millió szin kavalkád, van erre egy röpke gondolatom, most el is küldöm neked:)
Csak egy gondolat…
Erős vihar söpörte tisztára az utakat friss szőnyeggel fogadta a bíborba öltözött őszt. Leseperte a szennybe burkolt várost, lerázta az elhalt leveleket a fákról, csak a legszebbeket hagyva rajt. Felnézve a Mecsekre, látom díszruháját. A nagy száz éves fák bíborban, aranyban, pompázva várták a nagyurat, ki dolgát jött végezni a nyár után, hogy kellő méltósággal felkészítse a természetet, a fehér királynak, a TÉLNEK.
Nagy Krisztina Pécs, 2006. 10. 08.
Szeretettel.Kriszti
Igaza van Krisztinek, az egyszerű és csodálatosan kidolgozott természeti képek emelik magasra a versed. Tetszik ez a fajta ősz, így, ahogy te bemutatod… Üdv: Andika