Elszálltak az évek
furcsa tündérszárnyon,
foszló köddé válik
minden fényes álom.
Tűsarkú remények
mamuszokba bújnak,
ki nem mondott bókok
némán ránk borulnak.
El nem csókolt csókok
ajkunkhoz ragadnak,
fel nem vállalt tettek
vállunkon maradnak.
Elmaradt vallomás
keresztjét cipelve
nem érti az ember,
igazán mi lelte?
Sok évtized múltán
kimondani talán,
annyit érne, mint egy
ernyő eső után…
Felesleges volna,
mert akihez szólna,
nem lobbanna lángra
a szerelem szóra.
2 hozzászólás
A sorsképet jól lefestetted, nagyon úgy van, ahogyan megírtad:
'Elszálltak az évek
furcsa tündérszárnyon,
foszló köddé válik
minden fényes álom."
Minden szavad nagyon igaz!
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm, kedves Kata!