Két szemebe nézel, de nem látsz,
Nyisd hát rám szomorú szemed!
Érintesz, de semmit sem érzel,
Tulajdon képen mi érdekel?
Nem látod szememben a vágyat?
Ahogy vérem őrülten vágtat?
Szeress, ölelj, éljünk a mának,
A mindent felperzselő vágynak.
Ha az éj ránk borul csendesen,
Megpihen a testem a testeden.
Válladba fúrom az arcom,
Túlleszünk a szerelem-harcon.
2 hozzászólás
Rövid serelmes versed utlsó mondatánál az jutott eszembe: mintha a szerelem csupán annyit jelentene, hogy minél előbb legyünk túl rajta.
Tatalma, formája is tetszett.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Ezt a verset egy olyan este, éjszaka után írtam, amikor a férjemnek nem volt kedve a szeretkezéshez. Ezért az utolsó sor.:)
Marika