Én így szeretlek,
Meg úgy szeretlek!
De a randira el se megyek…
Nem azért, mert félek
Csak egyszerűen meg se érdemled.
Őrülj bele hiányomba, szenvedj!
Aki átver, az így jár velem!
Ne feledd sose:
Az nevet jól, aki utoljára nevet!
Hehe… szenvedj!
Mert szenvedni élvezet,
Főleg, ha az ember
Haraggal mérgezett!
Fáj a szíved? Annyi baj legyen…
Csak nem összetörtelek lelkileg?
Tudom, hogy rossz…, de ilyen az élet!
Egyszer fent, egyszer pedig lent.
Majd jön hozzád egy új balek,
Aki ápolja majd a lelked,
De az sem én leszek, édesem,
Mert azt szeretném, hogy szenvedj!
A bájital olyan édes,
Főleg, ha én keverem
Egy kis cián bele és már tökéletes!
Az élet édes,
De ha nem figyelsz,
Cián kerül bele és pofára esel!
8 hozzászólás
Eddie!
Ne légy már ilyen "mérges" ne mérgelődj, az ilyet jobb feledni…
Barátsággal Panka!
Panka!
Ez nem történt meg, csak megint játszottam kicsikét. De gondoltam megint bedőltök neki. 😀
üdv: Eddie
Szia!
Nagyon érdekes vers, de tetszett. Érdekes megoldás a 3 és 4 soros versszakok váltakozása, de újdonság számomra, és tetszik ^^
Üdv: Vicky
Szia!
Én mániákusan újítok és ez sokaknak nem tetszik. De örülök, hogy neked elnyerte a tetszésedet.
üdv: Eddie
Szia Eddie!
Annyira megelégeltem már a nyálas szerelmes verseket (amiből én is írtam már jó párat), hogy igazi felemelő érzés volt ezt a kedvesen kemény és szigorú, humoros felfogású versed olvasni.
Ha így tudsz újítani, hát újíts, tényleg egyéni hangot ütöttél meg ezzel az írásoddal is.
Ez a cián nálad visszatérő motívum, remélem, levédeted magadnak.
Tetszett ez a versed is.
Üdv.:Tamás
Szia Jerry!
Kemény vagyok, akár a lágy tojás. Szívtelen is vagyok, meg had ne soroljam milyen sokak szerint…
Tudod sokk szerint ezek nem versek, csak összecsapott munkák, mert nem tudok lírain fogalmazni… nem csöpögök a nyáltól… Vidám teremtés vagyok, nem pedig nyálas, ez a baj….:)
Köszi, hogy benéztél!
üdv: Eddie
Kedves Eddie!
Tetszik ahogy dühöngsz.Jó kis vers 🙂
Ági
Koszonom Agi 🙂
udv: Eddie