Szeretnék még boldog lenni,
Zöld mezőkön kergetőzni,
Virágot tűzni a hajadba,
Megtenni mit nem szabadna…
Szeretnék még boldog lenni,
Esőcseppekkel kergetőzni,
Csókolni piros ajkadat,
Összebújni holdfény alatt…
Szeretnék még boldog lenni,
Az égre szivárványt rajzolni,
Átlépni a képtelent,
A tér nélküli végtelent…
Szeretnék még boldog lenni,
Csillagokat a Földre hozni,
Lábad előtt nyugodjanak,
Csak Neked ragyogjanak…
Szeretnék még boldog lenni,
Minden rosszat elfeledni,
Veled álmodni az Életet,
Újra átélni mit együtt lehet…
Szeretnék még boldog lenni…
7 hozzászólás
Szia vacak!
Egyszerűen, ám mégis sokatmondóan fogalmazod meg azt, ami nem is olyan egyszerű. Lelked nehéz lehet, de a versed könnyed, meseszrű és csodaszép!
Gratutálok, Gyömbér
(Ja, igen! ..és persze teljesüljön a kívánságod! 🙂 )
Tényleg meseszép,amig olvastam egy mesében éreztem magam! Én is ezt érzem,nagyon szépen leirtad!!
Mélyről jövő, természetes vágyat fogalmazol meg, mely megerősítést nyer a kezdősorokkal és az utolsó sorral. Tetszik.
nekem a harmadik versszak tetszik a legjobban, nagyon szép
Köszönöm szépen a kedves hozzászólásaitokat! 🙂
Sziasztok!
vacak
"Csillagokat Földre hozni"…de szép! Imádnám ha valaki lehozná őket, Te megkisérelted:) Grat a versed jó:)
Őszinte. Szép. Kívánjuk, sikerüljön. (üdv. Á.E.)