Sötét falu, nagy falak.
Az utcán színes fecni szalad.
Viszi a kék szél. Végre.
Távolban vörös tüzek égnek.
Zöld pázsit talpam alatt.
Arcomba szél kutyája harap.
Mellettem egy zár zörög,
fölöttem Hold bárkája köröz.
Egy szürke alak matat
az alaktalan lakat alatt.
Én vagyok a szürke árny!
Mint ártatlanságát a szűz leány
rejtem a falak alatt
Rózsaszín macskák és zöld halak
elől féltett kincsem,
mert tudom, hogy már semmi sincsen
ami színtelen, fakó
– kivétel csak kincsem ez alól
és sivár lelkem persze –
Mert színesre lett minden festve.
Te festesz ki itt mindent!
Csak én maradok szürke itt bent