Vörös fátyolát fáradtan vonszolja az alkonyat,
s hol az alkonyat fest édes álmokat,
ott megcsillan boldogan a fény
a vágyak büszke kék égen.
Tüzes vágyad égette bőrömet,
mellemen éreztem remegő kezedet,
elvittél egy új világba, hol még sosem jártam,
boldogság szárnyán csak szálltam, szálltam….
Megperzselt szívvel melletted ért a hajnál,
gyógyítgattuk lelkünk csengő madárdallal,
magadhoz vontál, s vágyad kitakartam,
ezüst éj ködében még, csak még akartam.
Fény csillan szellő szárnyán,
átölelsz, mint eget a szivárvány,
a ahogy lázasan elidőz testemen a szád,
csókod édes méreg, újra izzik a vágy.
4 hozzászólás
Gratulálok!
Szép és erotikus a vers.
Jó olvasni, pláne átélni!!
Köszönöm!
Szeretettel:Béla
Kedves Béla köszönöm véleményedet.
Szeretettel: Györgyi
Kedves Gyöngyi!
Ez az igazi, nagy szerelem – alaposan körüljártad. Tetszik.
(Versed 1. szaksz 4. sor végén jobban hangzana az égen szó helyett az egén szó. Próbáld olvsni, menyivel jobban hangzik!)
Szeretettel: Kata
Kedves Kata 1000 %-ig igazad van. Eredetileg úgy is írtam, gépelésnél lettem diszlexiás. :-)))) Majd javítom. Köszönöm észrrevételedet.
Szeretettel: Györgyi