Szívemben kivirult a tavasz, tarkán kivirágzott,
Repked a lelkem méhként gyűjtve magára virágport.
Nem gondol korral, nem fél, már csak vele áldoz
Boldogság mezején, hol elámít szíveket Ámor.
Lépteid, ó szerelem követem, míg lüktet a vérem.
Életem alkonya gyarló vágyat igéz, meseszépet.
Álmomban sem gondoltam, hogy ily édes az élet.
Add nekem őt szerelem, mert nélküle meghalok, érzem.
1 hozzászólás
Gyönyörűek soraid ,
Repdesnek a gondolataid,
Tudod valamiért én úgy érzem,
Mem is kell kérned, Neked adta Őt a szerelem