Végtelenben
nem ölel fiú szentlelket.
Köldökzsinór kígyóként
hol sziszeg?
Mi anyánk,
atyánk előtt fejet hajtva könyörgök,
bocsájtson meg
vétkező önmagának.
Morzsolom tolvaj szavaim,
míg plébánián csont csörög az éremmel.
Te óhajtottad,
hogy a te országod jöjjön el,
hogy a kereszt nyakunkból vért nyeljen?
Mindennapi botlásunkban
tenyerünk megvédjen?
Gonoszságom másra száll,
ha szabadon engedem.
Mert tiéd a tojás, a tyúk,
s nem árt, ha tiéd vagyok szüntelen.
2 hozzászólás
Kedves Andrea!
Régen olvastam különlegesen remek mélyen szántó versedet! Örülök, hogy újra itt és olvastam.
Szeretettel gratulálok: Ica
Ez egészen megkapó. Igen figyelemre méltó. Röstellem is, hogy elkerülte a figyelmemet. (Eddig…)😉
Laca