Mint kis patak, úgy csörgedezik bennem,
Táplálja szívem igaz szerelemmel.
Ereimben a vér hevesebben lüktet,
Mikor meglátlak megszűnik a csendje.
Mint sebes folyó, úgy tajtékzik bennem,
Feldúlja szívemben a megszokott rendet.
Ereimben a vér lassan felperzsel,
S édes csókjaiddal felégeted testem.
4 hozzászólás
Elgondolkodtató, egyedi vers.
Szeretettel olvastam:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon örülök, hogy időt szántál a versemre, annak pedig méginkább, hogy elgondolkodtatott.
Üdvözlettel: Anita
Ilyen a szerelem, a tüze/lángja feléget mindent. Vágyunk rá mégis fájó tud lenni.
Verseid nagyon kifejezők, impulzívak, érzékletesek.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen. Igen, valóban nagyon fájdalmas dolog a szerelem, folyamatosan váltakoznak az érzések az emberben. Talán ettől lesz olyan zavaros az egész, nem csoda, hogy nem gondolkozik tisztán az, aki szerelmes.
Üdvözlettel: Anita