Havat ígérő felhők szürkén tömörülnek az égen.
fák, bokrok csupasz ágakkal kapaszkodnak e szürkeségbe.
A környéken minden némán, mozdulatlanságba dermedten
tűnik lassacskán el az alkonyt követő esti sötétségben.
Az utolsó kerti virágaink is teljesen elnyíltak,
a csodás szépségüket már régen átadták a múltnak.
Odakint tág tere van a cudar, hideg téli szélnek,
szállingózó hópihék az eljött télről mesélnek.