Viselem pofonod,
lelketlen keserved
szégyened hurcolom,
magzatom testemben.
Békélj meg éjszaka,
gondodban hamvadok,
nappalom csillaga,
lángom kék angyalod.
Táncoló tűztopán,
siratnak könnyemmel,
vöröslő nyoszolyán,
hamuszín csöndemben.
Megszentelt átkom vagy
hajnali káprázat,
tűzrózsa álmomban,
lángvirág szirmának.
Karodban nyugalmam
ezer nap szerelme,
ingednek illata,
szívembe temetve.
14 hozzászólás
Kedves Ágnes!
"Békélj meg éjszaka,
gondodban hamvadok,
nappalom csillaga,
lángom kék angyalod."
Nagyon ´átélt´sorok!
Szeretettel:sailor
Kedves salor!
Köszönöm a kiemelést, és az értő olvasást. Már ezért is érdemes volt megírni.
Ágnes
Szia Ági! 🙂
Nagyon tetszik a versed, mélyről jövő gondolatokat hordoz.
Bár szomorú, megrendítő, bennem inkább törékeny szépsége hagy nyomot.
Sejtem, hogy nem volt könnyű megfogalmaznod ezt a sorsképet.
Picit javítanék a központozáson, mert néhol sok a vessző, más helyen kevés.
Ennek ellenére magaddal vittél, átéreztem mindent, amit átadtál.
(Belül folytatom.)
Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A versforma inspirált az íráshoz.
Számomra minden vers ajándék, ugyanis az első versszak után, fokozatosan épül föl a vers. A szavak a rímek, a saját érzelmeim, tapasztalataim, vágyaim, a személyiségem, a stílusom mind "dolgozik" egy alkotásban. Azt mondják nem egyedül írunk egy verset.:)
Épp ezért szeretek írni. Heti egy vers, és akkor egész jól érzem magam. Most ez a legfrissebb.
Köszönöm, hogy véleményezted versemet. Ági
Élmény volt, káprázat kedves Ági!
Szeretettel gratulálok: Ica
Minden vershez, kell egy jó olvasó!
Köszönöm, hogy szépnek látod. Ági
Kedves Ágnes!
Olvasva a lenti hozzászólásra adott válaszodat, én is hasonlókról számolhatok be a verseim írását illetően. De én elsőre, csak egy sornyit kapok meg magként, amiből kihajt, a többi.
Annyi a különbség talán, hogy a jó közérzethez, napi szinten kell olyat írnom, amivel aztán elégedett is vagyok.
Álljon most alant, ahogyan bennem kiteljesedik a versed.
Ezer nap szerelme
(Ez majdnem a szerelmek átlagéletkora, egyébként.)
Viselem pofonod,
lelketlen keserved.
Szégyened hurcolom,
magzatként testemben.
Békélj meg éjszaka,
gondodban hamvadok.
Nappalom csillaga,
lángom, kék angyalod.
Táncoló tűztopán,
sirat a könnyemmel,
vöröslő nyoszolyám,
hamuszín csöndemmel.
Megszentelt átkom vagy,
hajnali káprázat.
A következő két sornál, kibicsaklik az agyam! Kár!
Megköszönném, ha segítenél, megérteni, hogy miért jó így, ahogy van!
Tűzrózsa álmomban,
lángvirág szirmának.
Az utolsót pedig, tökéletesnek érzem!
Karodban nyugalmam,
ezer nap szerelme.
Ingednek illata,
szívembe temetve.
Versed annyira megfogott, hogy muszáj volt ínyemre igazítani, a tökéletes élvezetért!
Gondoltam, megosztom veled.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Köszönöm, hogy hosszan írtál, és idéztél.
Az a bizonyos két sor::
Van egy versem, Van Gogh démona. Azt olvasd el. Van Gogh egyik témája a lángvirág. De szimbolikus jelentése is lehet az olvasóra bízom.
Örülök, hogy te is kedveled az írást. Napi szinten én is olvasok, figyelem a pályázatokat, élményeket gyűjtök.
Sok ihletett verset kívánok! Ági
Ez gyönyörűséges, Ági. Olyan törékeny szépség, vigyázva kell olvasni is.
Elismerésem!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm versemnél hagyott soraidat. Örömmel olvastam. Ági
Kedves Ágnes!
Szeretem a szerelmet, mert olyan időtlen.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
kedves Szabolcs!
Köszönöm, hogy itt hagytad soraidat. Ágnes
http://www.naputonline.hu/2016/08/10/mukli-agnes-lepkesors-harom-vers/
Ha van kedvetek egy kicsit csemegézni akkor, lehet!
Ági