Széttördelte a csendet a fagy,
jégből ült hályog a vadcsapáson.
Feketénél feketébb varjú károg.
A Hold, árnyék nélkül sugárzott.
Vállára kapta a felhőt a szellő,
futott, futott vele, tavasz elébe,
gyöngyszínű ködben végre leült,
súlyával fáradtan alámerült.
8 hozzászólás
Szép versed szívvel, elismeréssel olvastam, szeretettel gratulálok hozzá : Zsuzsa
Drága Ica!
Annyira választékosan fejezed ki magad, hogy még a gyöngyszínű ködöt is látni véltem.
Gratulálok szeretettel 🙂
Ida
Drága Ida!
Köszönöm a kedves gratulációdat!
Ölellek szeretettel: Ica
Köszönöm szépen Zsuzsa, hogy ellátogttál hozzám, tetszett amit olvastál.
Szeretettel: Ica
Icukám!- a téli képvarázs ihlette versed megelevenedik minden sorban. Gratulálok. Éva
Köszönöm Évike, hogy olvastad, és a gratulációdat nagy örömmel: Ica
Kedves Ica. Úgy tűnik, megint aktuális a versed. Havazik. De a valóság korántsem mutat most olyan szép képet, mint amit te "festettél"róla. Gratulálok: Kati
Köszönöm kedves Kati a gratulációdat!
Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Ica