Úgy szeretnék egyszer,
tenger partján járni,
mint büszke, fess sirály,
magas égbe szállni.
Ülnék felhő ágyra,
s csillogó szemembe,
a végtelen nagy víz,
tükröződne egyre.
Pajkos delfinekkel,
én is útra kelnék,
hullámok taraján,
széllel versenyeznék.
Végtelen határán,
a Nap, ha le is menne,
úgy festene mintha,
egy csodás kép lenne.
Eljönne az éjjel,
hűvös árnyék kúszna,
mint délceg vitorlás,
Hold tavában úszna.
Milliónyi csillag,
mosná gyémánt arcát,
pattogó szikraként,
vívná vízi harcát.
Vihar hogyha jönne,
táncra kelnék véle,
még villám csapkodna,
mennydörgő zenére.
Hajnal felé aztán,
elfárad az éjjel,
ráborul egy új Nap,
fényes köntösével.
Szertefoszló álmom,
vele együtt tűnne,
keserves valóból,
méreg láncot fűzne.
De, szeretnék egyszer,
tengerparton járni,
mint büszke,fess sirály,
magas égbe szállni.
7 hozzászólás
Kedves Harcsa
Ahogy olvastam a versed rögtön Petőfi jutott az eszembe.És ez nem rossz azt hiszem.
Üdvözöllek:Ágnes
Elragadó a versed kedves harcsa. Annál is inkább, mert imádom a tengert, a végtelent, varázsa van. 🙂 Szépen megírtad óhajod, nagyon kellemes olvasni.
Szeretettel:Selanne
Nagyon szép vers! Kívánom álmaid valóra váljanak úgy, ahogy szeretnéd!
szeretettel-panka
Ágicával abszolút egyetértésben mondom, hogy a népies költészetet idéző versed engem is a múltba varázsolt!
Kedves Harcsa!
Hatalmas szabadság vágy kiállt írásodból!!
Igazán remekül megírtad!!!
(Számomra ugyanezt a Condor jelenti…)
Szeretettel olvastam: Tünde
Írj még, írj és csak írj!!!
Kedves Ágnes, Selanne, Panka, Andrea, Zuzmara!
Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy olvasta.
Üdv: harcsa
Szia!
De jó kis vers!!! Valami szép dallamot kéne hozzá találni, hogy énekelhető legyen…
Grat. Gyömbér