Rajna partján ülve
csak a víz folyását nézem,
itt oly gyorsan folyik
mintha sürgős dolga léne,
ha akarom, ha nem
ott benn, mindig csak azt érzem,
szebb lenne az élet
ha vize lassabban folyna.
Akárhova megyek
's mindegy, milyen úton járok,
bármit is csinálok
csak a bánat a barátom,
naponta már úgyis
csak arra a percre várok,
hogy felém szaladva
én, az unokámat látom.
Szebb lenne az emlék
a mi jó öreg Tiszánkra,
szomorú fűz alatt
engem átkarolna,
emlékeznék vissza
mint egy apa a fiára,
játszanánk mi ketten
és a bánat is elhagyna.
Esténként Istentől
már csak azt az egyet kérdem,
mért nem engedte meg,
hogy belőlem gazember legyen,
mi az volt én bűnöm,
hogy ennyire büntet engem,
talán mint gazember
könnyebb lenne elviselnem.
1 hozzászólás
Kedves Tóni!
Bizony néha én is azt érzem, hogy "szebb lenne az élet ha vize lassabban folyna". Nagyon megérintett versed mondanivalója. Köszönöm, hogy megosztottad velünk.
Szeretettel:
Anck-Su-Namun