Csendes a vízpart, béka se csobban,
Nem hallok régtől én már semmi neszt.
Igéz a hajnal – s bár hal sem loccsan –
Magával ragad, és el nem ereszt.
Bíbor szelete a kelő Napnak,
Lágy íveléssel most libben elő.
Fönn a dombháton átdereng lassan,
A vadak járta, rég-volt legelő.
Álmosan moccan a pára fátyla,
Rőt sugarával támadja a Nap.
Bágyadtan szökken egy árva sáska:
Vézna az ugrás, hát nyugton marad.
Nádlevél alól szúnyogok jönnek,
Egy-egy kis döngés is már megtalál.
Víz tetején a foszlódó ködnek,
Lángvörös pászma a biztos halál.
Egyre csak ritkul a fehér vatta,
Csillan a tóban a hajnali fény.
Völgyét –illanva- köde elhagyja,
S méla reszketés sarjad hűlt helyén.
Éled a világ, s messze távolban,
Vén sínek hátán, vonat zakatol.
Szemközt, domb alján, tüskés bokrosban,
Egy ifjú fácán vígan kakatol.
Erre a jelre, álomból dúlva,
Vad ricsajt csapnak éber kakasok.
Robban a lárma, s pillanat múlva
Ugatni kezdtek harcos csahosok.
Egyszerre vége lett az idillnek:
Lejjebb, a réten szarvas robog át.
Tükrén az áldott nyugalmú víznek
Ringani láttam a napkoronát!
8 hozzászólás
Szia pusztai! 🙂
Letelepedtem a tópartod mellé, hogy szétnézzek. 🙂
Szépek a képeid, láttatóak, szerintem ez az erőssége versednek, mely – két sort kivéve – felező tízesnek tűnik.
(Ugatni kezdenek a csahosok.
A csak vadak járta, volt legelő.)
Igaz, a felezések nem elég határozottak, nem billennek.
A szótagszámot csak a második sorban nem tartottad, ott 9-es lett.
Kellemes hangulatú vers. Ami többször megállított, az a ritmus, mert nem harmonikus. Az első sornál eltaláltad, ott megvan a felezés és a ritmus is, a később veszít erejéből.
A rímek között találtam szépen összecsengő párokat, az utolsó három szakaszba becsúsztak ragrímek is. Mintha siettél volna befejezni. 🙂
A záró sor nagyon tetszik. A kép is, a ritmus is, a felezés is helyén van. Megkoronáztad a napkoronával. 🙂
Azért bátorkodtam kifejteni véleményemet, mert a bemutatkozásodban kérted.
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia pusztai! 🙂
Letelepedtem a tópartod mellé, hogy szétnézzek. 🙂
Szépek a képeid, láttatóak, szerintem ez az erőssége versednek, mely – két sort kivéve – felező tízesnek tűnik.
(Ugatni kezdenek a csahosok.
A csak vadak járta, volt legelő.)
Igaz, a felezések nem elég határozottak, nem billennek.
A szótagszámot csak a második sorban nem tartottad, ott 9-es lett.
Kellemes hangulatú vers. Ami többször megállított, az a ritmus, mert nem harmonikus. Az első sornál eltaláltad, ott megvan a felezés és a ritmus is, de később veszít erejéből.
A rímek között találtam szépen összecsengő párokat, az utolsó három szakaszba becsúsztak ragrímek is. Mintha siettél volna befejezni. 🙂
A záró sor nagyon tetszik. A kép is, a ritmus is, a felezés is helyén van. Megkoronáztad a napkoronával. 🙂
Azért bátorkodtam kifejteni véleményemet, mert a bemutatkozásodban kérted.
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon köszönöm az értő hozzászólásodat, és az értékelésedet is! Én tulajdonképpen ezért jöttem ide, mert ha azt írják csak, hogy tetszik, az persze jólesik, de azzal nem megyek semmire. Azt a szótagszám-hibát persze kijavítom, a felezést nem volt szándékom feltétlenül megtartani, de ahol bejött, nem bántam!:-)) Lehet, hogy ezen is agyalok még, de nem szeretném, ha a hangulat, vagy a képek rovására kéne tennem. Ismételten nagyon köszönöm, hogy szántál rám időt, és figyelmet!!
Üdvözlettel: pusztai
Tisztelt pusztai!
Kérem szépen kiragadtam egy strófát,ami nagyon tetszik.
"Egyre csak ritkul a fehér vatta,
Csillan a tóban a hajnali fény.
Völgyét -illanva- köde elhagyja,
S méla reszketés sarjad hűlt helyén."
Az első két sorban, nagyon jó" ritmusok" vannak 😊
Szinte énekelhető sorok.
Hangulatos ìrását jó volt olvasni.
Tudom,hogy mindig emlegetem az őszt😄
Egyszer ha gondolja szìvesen olvasnék egy októberi verset öntől.
Kìváncsi lennék milyen érzéseket, hangulatokat tudna idézni.
Tisztelettel & Szetetettel: Alkonyi
Kedves Alkonyi felhő!
Örülök, hogy olyasmit találtál zsenge írásomban, amit még akár énekelni is lehetne. Én nagyon szerettem azokat a vízparti hajnalokat anno jó harminc éve, szép emlékeim vannak róluk….Vettem a kérést, de kifejezetten októberi versem nincs, ám őszi akad még. Ha aktuális lesz időben is, majd közzéteszem itt!:-))
Köszönöm látogatásodat, tisztelettel: pusztai
Tisztelt pusztai!
Kérem legyen büszke az alkotására/ alkotásaira.
A "zsenge" kifejezés ide nem illik 🙂
Szeretettel & Tisztelettel: Alkonyi
Kedves pusztai!
"Egyszerre vége lett az idillnek:
Lejjebb, a réten szarvas robog át.
Tükrén az áldott nyugalmú víznek
Ringani láttam a napkoronát"
Remek kép!
Annyira élethü!
Még sok sok ilyent!
Gratulálok tehetségedre:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
Köszönettel vettem a véleményedet!-))!
Üdvözlettel: pusztai