Tizennégy voltam, csipettel több talán,
mikor megpilláztam a körhintán.
Hogy honnan kotorta elő a Fábri,
gőzöm sem volt; s kuksizhatta bárki,
úgy vetített éppen, dögöljek meg,
mint bármelyik kőszegi lánygyerek.
Vastag copfok… babás pofi, aztán annyi…
Ja, a szája… Süti volt az is, meg kell hagyni.
Valami gyik, vagy csik, pedig bandzsiztam ám,
ki dobálja a pacskert, a Sós oldalán,
szóval nem vágtam akkor még a nevét sem,
mikor a téma kezdődött… ma se’ értem.
Hogyan is tudná már emberfia,
varázslat volt-e, vagy mágia;
repült a csaj, repült a luft fele,
s tág pislogókkal cirkáltam vele.
Jó volt a szeren, nyeltem a rizsát,
beléborultam, ittam a ricsaját…
Aztán jött a „Külvárosi legenda”,
az Édes Anna”. Le voltam rakódva.
De előtte, kinyílt még a „Vasvirág”,
és nevét biflázta már a fél világ;
hát nagy nehezen betankoltam én is,
nappal is szunyáltam, Ő lett a fétis.
„A kölyök” után, már csillag volt az égen,
a kalapácsom könnyebb lett, mint régen…
Nevét surrogta a hegesztődinamó,
s mosolyát, mint színes csodát, a villanó
fény dajkálta a gálya mocskos ablakán,
s a pajzsomba sugdosott, mint egy utcalány…
Az induláskor húsz volt, most hetvenöt,
s azóta ott lebeg, a fél világ fölött;
Cannes, Karlovy Vary, Chicago,
Taormina, Madrid, Salerno
ékes díjai, és a hazaiak,
talmi kópiái a valódinak:
Szeretet-tenger, mit csurgattak az évek,
s nevének hallatán felvillanó fények,
azok szemén, akiknek folyvást csak adott;
s mint beavatott, lényével elringatott
az évek forgószelében, s szárnyaival
szembeszállt hétköznapjaink árnyaival.
Volt számtalan csatája, s néma harca,
ám idő-jelölte kedves arca
még ragyog, termete, akár a nádszál;
s amíg a porondról ki nem hátrál,
(mert legyőzhető a sarlatán idő),
nekünk Mari marad mindörökké,
néni nem lesz, míg nem válunk röggé.
Tudom, már köszöntötték ezerszer,
(na de hát, ki az a Jirí Menzel?)
Egy velemi lánynak tudnia kell,
a hegy alatt első a cáki legény,
ezért is köszöntöm végtére én:
de a szám már elvásik, füled érjen bokáig,
Drága Mari… varázsolj még sokáig…
16 hozzászólás
Kedves antonius!
Remek köszöntő, nagyon remélem, hogy olvasni fogja, eljut hozzá valahogy… egyetértek a megítélésében, csodálatos színész, fáradt mosolyai, koptatottsága ellenére virul, ha akar, mint a rózsa.
Nem két o-val írták Sós nevét? Mert ugye Soós Imréről van szó…?
Gondolom, az első fél jassz nyelvét fiatal korod érzékeltetése miatt…
Ezen a „Sós”-on hezitáltam, eredetileg kisbetűvel írtam a nevét (sósimre) érzékeltetendő a tuskó proletárgyerek voltomat, aki voltam, végül is a szótagszám miatt így döntöttem. A Soós valahogy kilógott nekem. Lehet, hogy a tuskóság vélelmét sikerült sértetlenül átmentenem a jelenkorra is. Ezzel sincs semmi baj, mert egészen igazságközeli ábrázolás.
Köszönöm figyelmed, értékelésed, valamint azt is, hogy hasonlóan ítéljük meg ezt a csodálatos Embert.
Gratulálok kedves Antonius!
Születésnapi köszöntődet nem akárkihez írtad. Törőcsik Mariért nem is oly rég még egy egész ország szorított és ő talpra állt. Legyőzte a betegséget és a halál invitálását. Ő valóban nagy egyénisége a magyar filmművészetnek. Utánozhatatlan és pótolhatatlan.
Gratulálok, szinte egy egész életút tükre a versed.
alberth
Több mint két éve már albert, hogy a Marink bajban volt. Hihetetlen, hogyan száguld az idő.
Köszönöm szépen, hogy megtiszteltél.
Üdv. a
Antal kedves!
Megismertünk Téged is, aki tinédzserként nyelted a rizsát, és ittad a ricsaját.:-) Számomra is valóban a Körhinta első szerepe, és sokkal később az érett nő, egyszerű, tiszta szépsége a megfogó Törőcsik Mariban. Nekem Ő idősödve lett igazán szép, és szerethető. Éppúgy, ahogy Ez a " cáki legény " írja. Nagyon kedves humorral írtad, mégis mindvégig kimagaslik belőle a tisztelet Mari iránt, mert Ő, valóban Mari marad számunkra amíg világ a világ. Gratulálok versedhez! Remélem egyszer Ő is elolvashatja!
Szeretettel: még mindig pipacs 🙂
Köszönöm pipacska, hogy bekukkantottál. Bevallom Neked, hogy rám az első filmkockától nagy hatással volt. Sugárzott belőle a mindent elsöprő ösztönös tehetség. Anno az egyik legjobb haverommal állandó csatában álltam, nem értettem, hogyan lehet ezt nem felismerni. Aztán kötöttünk egy sajátos kompromisszumot: Ő gebézte az én Marimat, én meg bamba birkáztam a Krencseit, így aztán szépen, intézményesen megvótunk.
Akinek ilyen születésnapi köszöntőt ír a "nézők" egyike, az csak nagy művész lehet.
Írásodból sugárzik, a tisztelet, a szeretet, a csodálat és…..megkockáztatom, tán ifjúkorodban kicsit szerelmes is voltál belé.
Én, ha neked lennék, elküldeném neki!
Szusi kedves!
Elküldeni? A felesleges megrázkódtatások elkerülése okából inkább nem teszem. Na és mellesleg tudom, hogy a Törőcsik-Maár házaspaár egyik legjobb barátja a Pilinszky volt. Ugye, nem kell agyonmagyaráznom?
Köszönöm, hogy megtiszteltél. a
Azért még egy lökés antonius.
Képzeld el, hogy egy nagy művész vagy, vagy legalábbis azt mondják. Tele híres-neves barátokkal. Életed alkonyán a szülinapodon, egy olvasód küld neked egy ilyen verset.
Mi mindent éreznél? Na, azt érezné Törőcsik Mari is, hisz nem a díjaktól és a körülötte lévő hírességektől művész valaki, hanem attól, hogy ilyen nyomot hagy az emberekben, akiknek játszik/játszott.
Azt hiszem, igazad van. De hát, senki nem bújhat ki a bőréből. a
Talán mégis, ha arra gondolunk, hogy addig kell örömöt okozni azoknak akiket szeretünk, míg élnek.
Asziszem, emberemre akadtam. Most aztán be vagyok szorúva a sarokba! 🙂
Hangom sincs…
meghatóan szép köszöntő
gratulálok
Köszönöm András. a
Szia!
Szép köszöntő. Törőcsik Marit én is sok filmben láttam. Azt hiszem, művészete nem volt hiába, ha ilyen verset írnak hozzá.
Szeretettel: Rozália
Nagyon kedves és megtisztelő vers, Törőcsik Marit én is imádom, azt sajnálom, hogy még nem láttam színpadon.
A filmjeiben viszont zseniálisan szerepelt, senkihez sem hasonlítható tehetség.
A tehetsége mellett igen vonzó nő volt és az ma is, magával ragadó báj sugárzik az arcáról.
Azt hiszem, ez egy méltó bemutatása egy szerencsére még lezáratlan életműnek, a humor ellenére is tele van tisztelettel és szeretettel a művésznő iránt.
Nekem is az a véleményem, hogy el kell neki is olvasnia.
Gratulálok és kellemes ünnepeket kívánok!
Üdv.:Tamás