Tükörrózsa

Infúzión, az újra csengő dallamok közt,
tárt karokra feszítve, meztelen csüngök a pepita falon,
a hó lassan ágyékig ér, minden egyes szívrobbanáskor
keretre merevedik a forró vér, a fehér halmokra
most mélyebb betűk hullnak, a kéjes táj rám terül,
és megvéd a portól, míg a szikraszőtt álmok
végül ki nem csapják a biztosítékot.