A reggel elaludt.
Aztán ember, állat
sietve nyomult
egymás sarkára hágva
az iromba nagyvilágba.
Az álom nyugalmát feledve
törtetnek előre-föntre,
hogy a málló masszából kiválva
az egyetlen "én"-ek legyenek.
Ez öröktől szóló ének,
törvény a megmaradásra,
hisz mindig az erősebb kutya…,
míg eszelős zsarnokok
pórázra nem teszik.
Vagy amíg szelíden ki nem kalapál
éles-fényesre egy kaszát a halál.