Különös zamatú
ez a túlérett nyár,
kidőlt kerítése
fülledt kertjébe zár.
Bágyadt gondolatom
gyümölcse szétterül,
fonnyadozó szavak
hullnak éretlenül.
Fák alá, a földre
foltos árnyék kúszik,
míg a homlokomon
gyűrt izzadtság úszik.
Enyhülést a betűk
most aligha hoznak,
mint lepottyant körték,
kábán kornyadoznak.
10 hozzászólás
Szia Éva! 🙂
Pedig ez a nyár szelídebb a tavalyinál… 🙂
A 6-os sorok erősítik bennem a záró szakaszt. Picit meg is mosolyogtam, mert az jutott eszembe, hogy azért törted rövidre őket, hogy minél előbb a vers végére érj, mivel írás közben hamar rájöttél, hogy a betűk nem feledtetik a hőséget. Ettől derűs lettem, ami azt jelenti, hogy nekem a betűk olvasáskor enyhülést hoztak. 🙂
A hámas alliteráció nagyon tetszik, mint ahogy a vers is.
Már másnál is jeleztem, hogy télen visszatérek melegedni. 🙂
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Éva! A nyár, mint túlérett gyümölcs, igen találó metafora, amit tovább viszel a versírásra is. Tetszik.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Örülök, hogy tetszik a versem 🙂
Köszönöm az értékelésed, a véleményed 🙂
Szeretettel: Éva
Szia kedves Ligeti !
Ilyen ez a nyár 🙂
Nagyszerű ez a vers, telitalálat 🙂
Szeretettel olvastalak: Zsu
Szia Éva!
Méltó emléket állítasz az idei nyárnak ezzel a verssel. Gratulálok hozzá. 🙂
Üdv: István
Szia István!
Köszönöm a gratulációd!
Örülök, hogy tetszik a versem 🙂
Szeretettel: Éva
Nagyon tetszett!
Kedves Edit!
Örülök, hogy tetszik a versem 🙂
Köszönöm a figyelmed!
Szeretettel: Éva
Szia Kankalin!
A nagy melegben valóban nemigen írok hosszú lélegzetű verseket – nálam a 6-6-os forma.
Örülök, hogy neked enyhülést hoztak a betűim – a versem 🙂
Köszönöm az értékelésed. Az pedig, hogy élmény volt – nagyszerű érzés nekem 🙂
A hideg időszakban is várlak 🙂 🙂
Szeretettel: Éva
Szia Zsu!
Örülök, hogy tetszik a versem.
Feldobódtam a szavaidtól 🙂 Köszönöm.
Szeretettel: Éva